RSS hírcsatorna






Tankönyv

A fabatka alkonya

1971. február 15-én Angliában sem háború, sem tűzvész nem pusztított, mégis különösen fájdalmas volt e nap az ország lakosainak, még akkor is, ha a fájdalom okozóját minden külföldi csak üdvözölni tudta. Ezen a napon váltott ugyanis Nagy-Britannia decimális pénzrendszerre, aminek köszönhetően már a hétköznapi turista is el tudta dönteni, mennyit is kell majd visszakapnia az ötfontos bankjegyből. Egy font ugyanis nem több és nem kevesebb mint száz penny-vel lett egyenértékű és punktum.

De mért oly különös ez - hiszen egy euró is száz centtel ér fel, egy dollárban száz cent van és így tovább . Ez igaz, de nem is szeretnénk ennyire az angolokat, ha nem lenne oly jó humoruk, hogy az utca bal oldalán vezetnek, hogy kilók helyett fontokat mondanak, és persze jelentős mértékben megcsappanna népszerűségük, ha képtelenek lettek volna előrukkolni valami izgalmassal a mi fantáziátlan decimális pénzváltásunkkal szemben.

Hogy is volt tehát?

A font tartotta magát, mi több, a nevét is onnan kapta, hogy értéke valaha megegyezett egy fontnyi ezüst értékével (ne feledd, hogy a pound, vagyis a font súlymértékegység is). Egy font - mért mért nem - 20 shillinget ért, míg egy shillinggel 12 penny ért fel. A 12 épp egy tucat, a tucat pedig gyakori egység az angolszász világban, ezen a váltószámon tehát nem érdemes sokat csudálkozni. Minthogy a penny még mindig elég szép summa volt, hát tovább osztották, pontosan négy farthingot ért (hát persze, a tucat egyharmada).

Nomármost, ha ez eddig még mindig lehetővé tette volna, hogy a hétköznapi ember eligazodjék e rengetegben, hát akkor ott volt még a florin (a forintunkat is szokták így hívni külföldiül), amely 2 shillinget ért, aztán meg volt még a crown (korona) 5 shilling értékben, és a félkorona, amely 2 shilling és hat pennyt ért, másképpen szólva egy egész korona két félkoronával volt egyenlő értékű, némi meglepetést okozva ezzel azoknak, akik valami kreatívabb megoldásra számítottak.

Ez a sok-sok pénznév ma már persze csak múzeumokban és magángyűjtőknél, no meg persze a nyelvi kifejezésekben él. Ma már meglehetősen régimódinak hatnak, de azért léteznek a farthing-gal kapcsolatos idiómák. De ha valaki szmokingot ölt, keménykalapot vesz és sétapálcát kap a kezébe, akkor még megjárja mondani az ilyeneket is:

  1. Hasten away, my son! for if my three daughters meet you I would not give a farthing for your life.
    Jobb, ha most sürgősen távozik, fiam, mert ha a három lányom itt kapja magát, hát akkor bizony egy fabatkát se adnék az életéért.

""

Létezik ez is: "something is not worth a brass farthing" - magyarul talán így: egy fabatkát sem ér.

  1. I don't give a farthing for the latest fashion anymore.
    Számomra már egy fabatkát sem ér a legújabb divat.
  2. I normally wouldn't give a farthing for the good opinion of others.
    Általában semmire sem becsülöm mások véleményét.
  3. She would not give a farthing for a man who did not have a hobby.
    Ügyet sem vet az olyan férfira, akinek nincs valami hobbija.

_______________________________
Fekete-fehér nyomtatható változat




search EN EN EN | Saját szótár | Az "Isten ments" pedig így néz ki angolul: Heaven forbid.