RSS hírcsatorna






Tankönyv

A másképp gondolkodó angolok és az eszkimó havazás

Sokan hajlamosak azt állítani, hogy "az angolok" másképp gondolkodnak, mint a magyarok, és ezt a nyelvtanulás közben felfedezett, a magyar és az angol nyelv eltérését érintő felfedezésekre alapozzák. Igazuk van?

1. Bevezető

Ha te még nem találkoztál a gondolattal, hogy "amazok" másképp gondolkodnak, akkor feltételezhetően nem olvastál még eleget, illetve nem beszélgettél túlságosan sokszor nyelvtanulókkal. Legutóbb pár napja bukkantam rá két internetes fórumra, ahol tényként szögezték le a tanárok, hogy az angolok másképp gondolkodnak. Aztán egy más nyelv kapcsán nyelvtanuló társaim fogalmazták meg ugyanezt másféle nációkkal kapcsolatban.

De miről is van szó? Az egyik példa ez:

Az egyik angolos fórumon felvetette egy diák, hogy amíg a német és a magyar vagy az orosz és a magyar annyira megfeleltethető egymásnak, hogy "szinte szó szerint át lehet fordítani azt, amit magyarul mondanék", addig az angol "mintha nem csak nyelvében, de gondolkodásában is más lenne". Legnagyobb meglepetésemre a tanár ezt nagy egyetértéssel fogadta, sőt nem pusztán megismételte a gondolatot, de még tovább is lépett egy még súlyosabb állítással, így: "az angoloknak más a gondolkodásuk és ebből kifolyólag a nyelv is".

Egy másik példa egy másik angolos honlapon szerepelt, ahol a befejezett jelen igeidőt azzal vezeti be az oktató, hogy mivel az angolok másképp gondolkodnak, ezért a present perfect is olyasmi, ami a magyarban nincs meg.

S ha már említettem az elején: a harmadik példa az óhéber kapcsán jött elő, amiben egyszerűen fogalmazva nincs idő; az eseményeket nem jelen-múlt-jövő síkon kódolja a nyelv, hanem többek között perfekt-imperfekt síkon (és ebben tökéletesen megegyezik több ezer másik nyelvvel persze).

Rettentően súlyos állítások ezek, és sajnos egyáltalán nem újkeletűek. És méginkább sajnálatra méltó, hogy a vita már régen lezajlott tudományos körökben, de ez úgy látszik, a nyelvtanítással foglalkozók körében sem váltott ki észrevehető hatást. Az alábbiakat ezért nekik is ajánljuk, nem csak tanítványainknak.



2. A gondolkodás és a nyelv

Akkor tehát mit is állítanak a fent idézett kollégák és tanítványok? Azt, hogy a magyarok egy meghatározott módon gondolkodnak, az angolok meg egy másik meghatározott módon. De mit értsek ez alatt?

Mindenek előtt felmerül egy alapvető kérdés: kik azok az angolok? Csak az angolokról van szó? Kollégáink és tanítványaink esetleg megfeledkeztek arról, hogy az angol nyelv a presentperfect-jével együtt úgy négyszázmillió ember anyanyelve, és ebben az embertömegben csak egy pici kis szelet az a hatvanmilliócska, ami az Egyesült Királyság nevű országban él (ezek között persze nem mindenki angol anyanyelvű), és ennek a hatvanmilliónak csak egy piciny kis része mondhatja magáról, hogy ő angol (mert a többi skót, meg wales-i meg ír meg indiai meg pakiszátni és így tovább).

Jó, akkor talán csak a szóhasználat keveredett össze, és esetleg úgy gondolták, hogy az angol anyanyelvűek gondolkodnak egy meghatározott másféle módon mint a magyarok? Tehát az amerikai burgerárus, az ausztrál farmer, a skót szállodai portás, a kanadai miniszterelnök és a Nigériában élő Aunt Fiona mind-mind osztozik valami gondolkoldásbeli jellegzetességben?

Hát én könnyedén elhiszem, hogy osztozik, látatlanban merem állítani, hogy mindegyik boldog akar lenni, mindegyik elveti az esztelen vérengzést, és mindegyik azt gondolja, hogy bizonyos szabályokat be kell tartani a társadalmi boldogulás érdekében még akkor is, ha fáj. Én ezt gondolkodásmódnak nevezem. De mennyiben hozható ez összefüggésbe a befejezett jelen használatával, esetleg az alany szórendi helyével?

És állíthatom-e épeszű emberként, hogy ezzel szemben a magyar anyanyelvűek (most már nem magyarozok-angolozok, belátható ugye, hogy az tarthatatlan) a fentieket másképp gondolják, és hogy ők nem akarnak boldogok lenni, imádják az esztelen vérengzést és nem hiszik, hogy szabályok szerint kell élni? (Most a cinikus és költői túlzásokba eső válaszokat ignorálom, jó?)

Ha azt mondod, most én estem túlzásokba, akkor vizsgáljuk aprólékosabban! Talán azt kell gondolni a fenti nézet szerint, hogy nem úgy általában véve, hanem valami kisebb dologban más a gondolkodása az angol anyanyelvűeknek (és nem az angoloknak ugye), amit a present perfect vált ki, olyan pici izében, no. Jó. De akkor követelem, hogy mondd meg világosan, mi az a pici izé. Milyen konkrét gondolkodásbeli jelenségre vagy vonásra vagy jellegzetességre hat a present perfect megléte? A logikai következtetések másképp működnének? Hogyan másképp? És ezt miből szűri le bárki is? Hol van a teszt, ami ezt bizonyította?

3. Nyelvészeti vizsgálatok

A mai modern nyelvészetben a legkönnyebben úgy tudja valaki "kiírni magát" a tudományos közösségből, ha hevesen kiáll amellett, hogy vannak jobb és rosszabb nyelvek, vannak gondolkodásra alkalmasabb és alkalmatlanabb nyelvek, és hogy egyik nyelven jobban lehet matematikát és filozófiát művelni, mint egy másik nyelven. A vita ugyanis elég régen lezárult - de egyáltalán nem volt fájdalommentes.

Nyelvi relativizmusként került be a köztudatba az a gondolat, hogy a különféle nyelveken beszélő emberek más-más gondolkodásbeli képességekkel rendelkeznek (Sapir-Whorf hypothesis néven kereshetsz rá könyvtárakban és az interneten.) A hipotézist körömszakadtáig próbálták bizonyítani a legkölünfélébb kutatók, mindmáig sikertelenül. De jobb lenneigazából azt mondanunk: a kísérleteik eredményei éppen azt bizonyították, hogy nem igaz a hipotézis.

Egy hírhedt kísérletben éppen ez történt. Van egy amerikai indián nyelv, amelyben a tárgyas igéket más-másféleképpen kell ragozni aszerint, hogy az ige tárgya milyen fizikai megjelenésű. Egyféle ragozást alkalmazunk, ha hosszúkás, másfélét, ha gömbölyded és így tovább. Nincs azonban a nyelvben sokféle színmegjelölő szó. Mi sem nyilvánvalóbb - mondták a relativisták -, hogy ezek az emberek akkor a világról úgy gondolkodnak, hogy a környezetet formák szerint kategorizálják. (Hogy ez milyen hatással lehetne bármilyen gondolkodási tevékenységben, azt nem tették hozzá persze). A kísérletbe tehát bevontak indián gyerekeket és angol anyanyelvű amerikai gyerekeket. Eléjük szórtak műanyag lapocskákat, melyek között volt többféle formájú és többféle színű lapok, volt tehát sárga, piros, kék, és volt kör, háromszög, négyzet. A feladat az volt, hogy csoportosítani kell a lapocskákat - ahogy a gyerekeknek tetszik. Mármost nyilvánvaló, így a relativisták, hogy az indián gyerekek formák szerint, az amerikaiak meg színek szerint fognak csoportosítani. ... Hát nem így lett. Minden gyerek összevissza, kénye-kedve szerint csoportosított, függetlenül az anyanyelvétől.

De nem kell ehhez olyan nagyon nagy kísérletezgetés: a magyarban nincsenek nemek. A főneveknél sem, a személyes névmásoknál sem, másnál sem. Ezzel ellentétben a német nem is tud nemtelen főnevet mondani, és a névmásoknál is rögvest dönteni kell, hím- nő- vagy semlegesnemű dologról beszélek-e. Megfigyelhető-e azonban az, hogy a magyarok fütyülnek a nemek különbségére, míg a németek mániákusan figyelnek rá? döntsd el magad! Muzikálisabbak-e a magyar vagy a finn vagy a török anyanyelvűek a magánhangzó-harmónia miatt, mint mondjuk a németek vagy a oroszok? Az ókori rómaiak szokására vajon milyen hatással volt az, hogy nincs "igen" szó a nyelvükben? Nem tudtak egyetérteni tán? Nem arról tanúskodik a történelem...

4. Eszkimó havazás

A relativizmus védelmében egészen furcsa érveket is felhoztak már, természetesen igazolás nélkül. Egy közismert érv azt mondja, hogy lám-lám, az eszkimók nyelvében X szó létezik a hóra (X-et már sokféle számmal helyettesítették, igazából a tanulmányok számával egyenes arányban növekvően). Na ugye! Hát ez azt jelenti, hogy az eszkimók úgy nézik a világot, hogy hó meg hó meg hó, ilyen hó, olyan hó, amolyan hó. De problémás ez. Egyrészt nem tudni, ez mennyiben lenne hatással az eszkimók gondolkodására, másrészt a lehetősége is szertefoszlott az igazolásnak, amikor nemrégiben egy publikáló nyelvész vette a fáradságot végre-valahára, és megnézte az eszkimó nyelvet, és felfedezte, amit mindenki tudhatott volna, ha előkap egy eszkimó nyelvleírást, urambocsá megkérdez egy eszkimót: az eszkimóban (inuit a tisztességes neve) egyetlen szó van a hóra, és van még egy, ami ige, és azt jelenti, esik a hó.

A relativisták azért még ma is előállnak olykor-olykor újabb ötletekkel, és megpróbálják "bizonyítani", hogy a nyelv meghatározza a gondolkodást. Na de elég azt figyelembe vennem, hogy angol anyanyelvű Gwen barátnőmmel én sokkal több dologról gondolom ugyanazt, mint a legtöbb magyarajkúval. Márpedig amíg létezik ilyen jelenség a világban, addig én az ilyen "angolok-másképp-gondolkodnak"-féle megfontolatlanságokat egyszerűen eszkimó-havazásnak tekintem.


_______________________________
Fekete-fehér nyomtatható változat




search EN EN EN | Saját szótár | I couldn't care less - ezt mondd "kit érdekel, teljesen hidegen hagy" és hasonló jelentésekben.